Hol is kezdjem? Annyi minden történik mostanában. Talán a pénteknél. Munka után rohantam haza, mert jött az ifi. Annyira jó volt! A dicsőítés. A pantomim. Az ige. A közösség. Olyan jó látni őket!!! Látni Isten munkáját bennük, általuk. Tegnap beszéltük is Pistivel, hogy kész "feltöltő" volt a péntek.
Éjjel, hogy Sára és Bori némi magányhoz jusson, Lalával aztán átadtuk a szobánkat a kisebbnek, így a nappaliban aludtunk, s megnéztünk egy koreai filmet valamelyik tv adón. Ez azért volt nagyszerű élmény, mert Mongóliában közel egy évig néztük az ennél sokkal idegesítőbb és bénább koreai filmeket kínunkban, merthogy azok már milyen jók voltak a mongolokhoz képest! Szóval ez egészen értelmes, izgalmas, ráadásul minden szempontból jól megcsinált film volt. Szombat reggel kicsit nehezebben ment a kelés. Lala a pünkösdi gyülekezeti ház megnyitójára ment, én pedig hetek óta készültem a tegnapi foltvarrásra, amit végül is kihagytam. Helyette a gyerekekkel voltam és Pistiékkel látogattuk meg egymást oda-vissza-oda-vissza. Gyors ebédkészítés. (Pistinek volt kulcs, így most tudtam a bibliakörösterem folyosójára száműzött fagyasztómból alapanyagot vételezni) A délután csakúgy eltelt.
Reggel óriási örömre ébredtünk. Mindenütt hóóóóó!
Aztán gyülekezet - ami elvileg még most sem ért véget. Lala még ott van. Mi Illéssel feljöttünk, mert délután meg Velencére megyünk, ahol is egy számunkra fontos személy bemerítése s egy másik fontos személy babájának bemutatása lesz. S gondolom jó este, mire hazatérünk. Fektetés, altatás, s már kezdődik is a következő 7. Csak még előtte járunk egyet a hóban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése