Patriarsije Prudi

"- Semmiféle titok nincs benne. Most hazamegyek a Szadovajára, este tízkor pedig ülést tartunk a TÖMEGÍR-ben, és én fogok elnökölni.
- Ez, sajnos, lehetetlen - jelentette ki az idegen határozottan.
- És miért, ha szabad kérdeznem?
- Azért - felelte az idegen, és hunyorogva nézett fel az égre, ahol fekete madarak keringtek nesztelenül, az esti hűvösség előérzetében -, azért, mert Annuska már megvette a napraforgóolajat, sőt nemcsak megvette, hanem ki is öntötte. Az ülést ezek szerint nem fogják megtartani.
A hársak alatt síri csend támadt, ami nem is csoda.
- Már engedje meg... - kezdte Berlioz hosszú hallgatás után, és értetlenül meredt az idegenre, aki ennyi badarságot hord össze -, hogy kerül ide a napraforgóolaj... és miféle Annuskáról van szó?
- Majd én megmondom, hogy kerül ide a napraforgóolaj - szólt közbe Hontalan, aki nyilván eltökélte, hogy hadat üzen a tolakodó idegennek. - Nem fordult elő önnel életében, polgártárs, hogy elmegyógyintézetbe csukták?

-Ma este érdekes história színhelye lesz a Patriarsije Prudi... "


Pátriarkák tava
A Mester és Margarita
vagy húsz éve egy körbeadott példányból
tegnap este a Nemzetiben
szeretném elmondani, de nem hiszem, hogy tudnám...
látni kell!
ott lenni a Varieté Színház második sorában
és érezni...
a lavórban égő rongyok szagát
a tavasz leheletét
a pokoli lelkek szenvedését
látni,
ahogy a latrok függnek
ahogy Margarita felemelkedik
ahogy az emberi elme küzd a zavar és értelem határán
ahogy az irgalom megakasztja a gonosz gépezetét
s egy másodpercre érezni az idő és az időtlen, a halandó és az örökkévaló közötti leheletnyi különbséget