Kekszbolt

Illés beteg. Napok óta táppénzes, s tegnap pedig Velencére távozott a papához és mamához. Hiányzott is itthon mindenkinek. "Anya, hozzuk haza!" - mondták a nagyok pár óra után. Amire aztán sajnos ma délután tényleg sor került, mert belázasodott és sírt a telefonba, így rohantunk érte... Hazaérve a lázcsillapítónak, s talán a hazai levegőnek köszönhetően is , jobban lett. Már az autóban tervezgette, hogy kekszboltot nyit a papától-mamától kapott kekszekből. Eleinte nem értettem. Bevonult a szobájába. Az ajtóra kiragasztott egy "nyivta" feliratú cetlit, s kisszékekből futószalagot gyártott a kanapé mellé. A kenyérpirító zsinórja szolgált vonalkód-leolvasó gyanánt. Nemsokára kiabált: "a kekszbolt reggel, este nyitva - csak ebéd alatt szünetel. várom a vásárlókat" S a vásárlók persze jöttek szép sorjában. Ahány családtag, annyi Esemény. S annyi derű és öröm. Az utolsót "ingyen" adta apának, hogy adja, akinek akarja. A bolt bezárt. "Nekem is van már zsebpénzem!" - szorongatta este a kekszbolt bevételét Illés.