még annál is azabb. mert már naggggyon naggggyon szerettem volna egy, azaz egyetlen napot, mikoris együttacsaládunk, csakúgy, merthogy egy család vagyunk, s együttacsaládunk úgy, hogy nincs semmiféle felelősség, szolgálat, kötelesség. mert az már oké, hogy bővebb családunkkal úgysevagyunk soha, mert az kivitelezhetetlen, de azért néha kiakasztó, hogy nem tudom megmondani, és lala se tudta megmondani, mikor voltunk is utoljára egyetlennapot mi hatan együtt valahol. mi hatan.
hát most se voltunk. tegnap gyülis kirándulás (ami egyébként várgesztesen tök jól sikerült, ültünk a napon és jókat beszélgettünk, lazáztunk) - de néha épp ez, amikor látok közelről családokat, akik csak családok és idemennek meg oda mennek, meg csakúgy együtt vacsoráznak valahol, kirándulnak stbstb... néha ez hozza ki belőlem a lázadót, hogy énisénisénis csak legalább egyszerkétszeregy évben. s ugye most is megvoltam a terveim szombatra -igaz, nemsokára itt van a holnapi igehirdető ittalvós vendégnek, úgyhogy tudni lehetett, hogy nincs ám egésznapos lazázás, de gondoltam nagy naííviul majd legalább koraestig együtt elnézünk mondjuk a budai hegyekbe - aztán jött a felismerés, borinak ballagás - na jó, akkor délben elindulunk a gemenci erdőbe - az utolsó kisvasúttal még le tudunk menni a dunapartra - legalább a tudat meglenne, hogy együtt voltunk fehérvár határain kívül - aztán jött az sms, és mégse. hát, ezt dobta a gép megint :P
aztán jobb kedvemet fokozandó megtudtam, hogy jövő szerdától meg hatnapon át három angol vendégünk lesz, és nem titkolom előletek, hogy nem akartam, meg sírtam, mert már nem vagyok olyan fiatal, s már nem annyira élvezem, amikor hat napon át, nincs ám otthonod, családod, szabadidőt, mert reggeli-ebéd-vacsora meg wudjulájketíorkafé napjában úgy ötször... s persze annyira belegondoltam, hogy milyen is lesz hat napon át azt várni, hogy végre este tízkor magamra húzzam a szobaajtót, s reggel hatig legalább magam lehessek. kész.
s aztán meg közgyűlésre megy a lala hétvégén, aztán meg... és így megy ez egészen a nyárig... a nyarat követi majd az ősz és a tél...
azon is gondolkodtam, hogy még imádkoznom is felesleges, hogy egyszer adódjon egy szombat, hisz úgyis lehetetlen, akkor meg minek kérjek olyat, ami...
szóval most irígykedem minden családra, akiknek van szabadnapjuk együtt csak maguk
s akkor még nem írtam arról, hogy pl. mindig nézem a motorosokat, s azon fájlalom a szívemet, hogy milyen béna már, hogy nekünk is van egy motorunk, de úgyse tudunk soha elmenni együtt egy napra, mert... (nem kezdem elölről)
9 megjegyzés:
Szilvi,nem tudom mekkora vígasz,de holnap átölelhetek?...és ha hiszed,ha nem,megértelek,bár nem jártam a cipődben egy centit sem,mégis átérzem a helyzetetek...mi,tesók meg csak nézzük,soxor meg sem köszönjük,ahogy áldással szétosztjátok magatokat köztünk.
pusz!
Én meg csak azt irom erre, hogy nagyon szeretünk Titeket...És tudom, hogy ez milyen nehéz, de azt is tudom, hogy van a mi lelkészünk, a Roger, ismeritek, nagyon remek embre, áldot tlelkész, de ugy nem a gyüliben lakik, sőt, fogad nyugodtan téged, el is jön hozzád, de vannak napok, amik az övé és a családé. És ezt mindenki mondjuk tiszteletben is tartja. És ugye már ő tényleg nem fiatal. Szerintem ha adnátok egy kicsit több időt magatoknak senki sem haragudna...
És mikor irtad, hogy a motor aksija lemerült, hát akkor ugyanez fordult meg a fejemben. Csak olyan motorosnak merül le az aksija, aki hónapokig nem inditja be...talán akkor ki kéne alakitani ezt a családi nap rendet? Már másodszor olvasom ezt a családi nap dolgot, sűrgetőbbnek tűnik ez az igény egyre-egyre...
Amikor tavaly ide költöztünk Belényesbe, akkor sikerült családi napot beiktatni a heti programba. Igaz, én harcoltam ki, de már senki nem bánja, egy cseppet sem. Az egész körzet tudja, hogy az sabbath, és kész. Most meg tanulgatjuk, mennyi mindent is lehet csinálni, meg nem csinálni, ilyenkor.
Tényleg sosem túl késő.
Drága Móni! Előre is köszi az ölelést. S köszi az anyáknapos blogbejegyzésedet is, mert arra inspirált, hogy én is hasonlóan valami értelmesebbre koncentráljak, mint saját világfájdalmam :) Puszi
Toma, legjobban az tetszett, hogy neked lejött már korábban is , milyen gyakorta motorozunk!!! Családi nap az nálunk is van. (persze leginkább csak elviekben) Hétfőnként. Amikor is a gyerekek ugye iskolában, óvodában, anya dolgozóban, apa pedig...
Adina, ti melyik napon tartjátok a családi napot? S mekkorák a gyerekeitek? Mert nálunk leginkább az az áthidalhatatlan, hogy hétközben ugye suli, hétvégén meg gyüli, amit a hétközben követ, azt meg a hétvége... de sebaj, lassan itt a nyár!
Mi kedden tartjuk a családi napot. Azért nem a hétfő - az ellen tiltakoztam, mert akkor Józsefre úgysem lehet számítani rendesen, még mindig a vasárnapnál tart...) Igaz, én jelenleg munkanélküli vagyok, ezért is lehetséges. Két nagyobbik fiunk 11 és 9 évesek,ők suliznak, a kislány 2,5 éves, őt el szoktuk vinni egy nénihez délelőttre, így van pár órácskánk kettesben. Aztán ismét együtt, szokás szerint, és délután, ha sikerül, akkor összehozunk valami családibbat is a gyerekekkel.
Hát elvi családi napokkal nem lehet sokmindent kezdeni...át kell ültetni gyakorlatba. Sajnos ebbe inkább gyakorlatiasnak kell lenni, szerintem, mert akkor csak a motor-aksikat vehetitek sűrűn :)))
Köszönet a tapasztalatokért. Arra jutottam végül, hogy megpróbálok majd másként gondolkodni a dologról. Nem keresem az ideális megoldást, inkább az éppen ott lévő családtagokkal teszünk ezt-azt, amikor összejön.
Megjegyzés küldése